Képek mint kommunikációs segédeszközök

Hogyan használjunk képeket beszédösztönzésre a coachingban?

A fotóknak egyetlen feladata, hogy kiváltson valamit a szemlélőből, amit megoszthat velünk.

Ismerjük a mondást: "Egy kép többet ér ezer szónál". A valóságban még ezer szóval sem önthető szavakba sem a Mona Lisa mosolyának titokzatossága, sem a sokkoló és felkavaró hatás, amelyet például a napalmtámadás utáni vietnámi lány láttán érzünk.

Ernst Gombrich, a híres művészettörténész csavart a mondáson, amikor kijelentette: "Egy kép többet igényel ezer szónál." Ezzel arra utalt, hogy a jó képeket „olvasni” kell. Hol az igazság?

A válasz: mindkettő igaz! A nyelv és a kép ugyanis más-más kódolás. Minden kódnak megvannak a maga erősségei és gyengéi. Ha egy személy vagy tárgy megjelenéséről van szó, a kép erősségei nyilvánvalók. Ezért van az útlevélben fénykép, és nem az arcunk verbális leírása. De ha valaki meg akarja érteni egy kép üzenetét, és megbeszélni másokkal, akkor a nyelv nélkül nem boldogul. Egy jó, többrétegű kép esetén szorulunk csak igazán sok szóra. Épp ezért áll rendelkezésre a művészi igényű képekről az a végtelen sok szöveg, melyben a szakértők leírják, mit látnak, és hogy abban milyen jelentéstartalmakat vélnek felfedezni.

Hasonlóképpen, a coaching és tréning párbeszédes szituációjában képekkel végzett munka a képileg kódolt tartalom beszélt nyelvre fordítása. 

A képek és a szimbólumok hatékonyabb tolmácsok a szavaknál, hiszen képekben gondolkodunk, a szavak ezeknek csak leírásai. A coach, tréner és a résztvevő közti kommunikációban le kell menni egészen az érzelmek szintjéig, hogy az élet minden aspektusát megragadjuk, ez pedig már a képek nyelvét igényli. A képek túlmutatnak önmagukon, metaforaként működnek.

Egy kép jelentése nem határozható meg egyszerűen, mert nem azonos a valósággal; minden embernek egyéni értelmezése van. Ennek megfelelően a hangsúlyok nagyon eltérőek lehetnek. Egy seprű például valakiben a fáradságos munkát idézi fel, másban a repülő boszorkányt, a szabadságot, a mágiát és a lehetőségeket, a harmadikban az „új seprű jól seper” mondást, a változtatás igényét. A képek „olvasása” a tudatos és a tudattalan között teremt kapcsolatot. A személyes értelmezés több annál, amit az ember első látásra kiolvas; arról szól, hogyan köti össze a látványt azzal, ahogyan megéli az adott helyzetet. A kiolvasott értelmezések új ötleteket adnak, kiterjesztik a kezelés lehetőségeit, serkentik a képzeletet és a kreativitást.