RECENZIÓ: PROVOKATÍV TANÁCSADÓI STÍLUS
A provokatív terápia, coaching vagy mediáció elnevezés óhatatlanul az ügyfél földbe döngölését, sokkolását, megszégyenítését juttatja eszünkbe. Legalábbis a hazai gyakorlatból ítélve a legtöbben könnyen erre asszociálnak. Pedig a könyvből kiderül, hogy egészen másról van szó. Felszabadító nevetésről, önkorlátozó szokásaink, rögzült sémáink felismeréséről.
Arról van szó, hogy objektíven lássuk tökéletlenségeinket, és megszabaduljunk a rögeszméinktől – hangsúlyozza a szerző. E. Noni Höfner, a provokatív módszer egyik legismertebb német képviselője, a Provokatív Terápia Német Intézetének társalapítója, e művében foglalja össze mindazt, amit az irányzatról tudni érdemes. A neves pszichológus 1946-ban született, a Müncheni Egyetemen szerzett diplomát, majd NLP-t, hipnoterápiát, kliensközpontú terápiát, EMDR-t (eye movement desensitization and reprocessing), EFT-t (emotional freedom technique), illetve provokatív terápiát tanult. Több mint 25 éve tart vezetői tréningeket, coachingot és provokatív stílusú szemináriumokat. Több könyv szerzője, folyamatosan szerepel tévé- és rádióműsorokban.
A könyv első fejezete, mely a „Ne gondold, hogy az vagy, akinek hiszed magad!” – címet kapta, máris ízelítőt ad a provokatív stílusból. A szerző szerint alapvetően három fék akadályozza meg, hogy kilépjünk önkorlátozó csapdáinkból: a gyávaság, a lustaság, valamint a fixációnak nevezett berögződések. A nőknél ilyen lehet a Teréz anya típus, míg a férfiaknál a mindig mindent jobban tudó, másokat lenéző „teremtés koronája”. A következő fejezetekben lépésről lépésre nyerhetünk betekintést a provokatív stílus, vagy inkább iskola lényegébe, melynek legfontosabb eszköze a humor. Ez azonban soha nem lehet cinikus, szarkasztikus,és legfőképpen mélyen bántó, agresszív.
A provokatív módszerrel dolgozó terapeuta, coach vagy mediátor ugyanakkor mégis olyan dolgokat mond az ügyfél szemébe, melyeket addig legfeljebb zárt ajtók mögött, bizalmasan árult volna el egy kollégájának – vallja a szerző, aki már az elején leszögezi: „A provokatív stílus során a másik felet nyíltan, melegszívűen, és neheztelés nélkül provokáljuk – nem azzal a céllal, hogy bosszantsuk, hanem hogy leszereljük a buktatókat, amelyek szükségtelenül bonyolítják az életét. Provokálás alatt itt nem azt értjük, hogy ’felingerelni’ valakit, hanem az eredeti jelentésnek megfelelően ’előcsalogatni’, ’felfedni’, rávilágítani.” A provokatív terápiát annak idején E. Noni Höfner mentora, a nemrég elhunyt amerikai Frank Farrelly dolgozta ki, aki C. Rogers munkatársa volt. Farrelly számos, addig megcáfolhatatlannak hitt terápiás szabályt hajított sutba, miközben hangsúlyozta: a hatásos terápia egyszerre lehet rövid és szórakoztató.
A kötetet az első fejezettől kezdve végigkísérik az esettanulmányok, melyekből a sok nevetés tűnik fel az olvasó számára. Leginkább a kliensek nevetnek saját magukon, egy-egy életüket megváltoztató felismerés kapcsán. Ami pedig a recenziót író gyakorló coach számára különösen fontos: a provokatív iskola szerint sem érdemes folyton a múlton rágódni, mert ezzel könnyen bebetonozhatjuk az ügyfelet az áldozatszerepbe. Azaz: „Kitarthat a kényszerű tehetetlenség jól ismert pozíciója mellett, és nyugodtan hátradőlhet” – írja a szerző. A könyvben elmélyedve több terápiából, illetve coaching iskolából ismerős megközelítést, módszert találunk. A nyilvánvaló kimondása, az "itt és most"-ra koncentrálás, testünk jelzéseinek megfigyelése, a személyes asszociációk, érzések feltárása és kimutatása egytől egyig erős, hasznos és bevált eszközök. A mű nyelvezete és stílusa olvasmányos, így laikusok is bátran forgathatják. A szakmabeliek pedig olyan hátteret kapnak, mely segítségével azok is profitálhatnak a provokatív iskolából, akik csupán egy új látásmódra kíváncsiak, vagy frissíteni akarják módszertani eszköztárukat.
Pásztor László
Pszichoterápia, 25. évfolyam 1. szám
www.pszichoterapia.hu
